Változik az életem. Végre sikerül kitörni a megszokásból. Igaz nehezen megy vagy nehezen fog menni a még hátralévő teendő de állnak mögöttem olyan emberek akikre mindig számíthatok. Akármi legyen velem ők segíteni fognak.Elsősorban a testvérem. Az utóbbi 2 év döbbentett rá, hogy ő az aki ha ötszáz forintja van, és kérek tőle pénzt azt is nekem adja. Mondja; én meg majd megoldom valahogy. Édesanyám, aki akkor is szeret, ha sokadjára cserben hagyom a gyerekes hülyeségeimmel... És akármi van, mindig mondja hogy "szeretlek"! És persze ott van az a barát akit már lassan 6 éve elviselek és ő is engem. Sok mindenen túl vagyunk már. De inkább én csináltam sok marhaságot. Ennek ellenére még mindig számíthatok rá. Lehet hogy sosem fogják ezt elolvasni de innen üzenem, hogy szeretlek titeket! őket és ha segítség kell szóljatok! A legjobb tudásom szerint segítek. És mindent megteszek értetek!

Hét közepe van és nem látom a hét végét.

És megéltük végre ezt is. Péntek van. Nem mintha holnap nem kéne jönni dolgozni...

Nem értem magam már. Hogy eddig miért nem hallgattam több stílust, több előadót.

És ugye egyszer csak.......

...amikor megint dolgozni kell. De ez van, ebből van pénz. :)

Helló, sziasztok! Újra itt. Lehet, hogy megint csak egy pár poszt erejéig, de megint kedvem lett hogy írogassak. :)

 A majd lentebb beillesztett szám címe ez. Talán ehhez sem kéne írnom semmit, de azt hiszem, most lesz időm gondolkodni. Sok mindenen...

Azt hiszem ehhez nem kell semmit sem írnom...

És nem is folytatnám. Csak azt mondom: itt ne "tartsatok" inkább...

Nem említenék nevet. Semmit. Nem azért hoztam létre ezt a bejegyzést, hogy akárkinek szemrehányást tegyek. Bár akiknek szól talán megértik majd....

Gondoltam, hogy írok. Bejelentkeztem, de valahogy semmit sem tudok írni...

Sokminden változott, sokminden maradt a régi.... Egyszerűen és röviden valahogy így lehetne összefoglalni ezt az egy évet...

 Régen voltam már errefelé. Nagyon keresztbe tett ez a félév. De úgy minden téren...

 Régen jártam már erre fele. Sok minden is történt talán csak a töredéke amit itt leírok most...

 Címet megint csak nem tudom honnan fogok előszedni; majd lesz valahogy.

Azt hiszem, hogy ehhez nem kell sokat hozzáfűzni. Vagy is inkább semmit!

Legyetek jók!!! :)

És folytatja... Nem értem, hogy mi a f*szért gondolkodik fordítva!?

 Szóval ide nem is akarok túl sokat írni. Rövidre fogva annyi, hogy megszűnt de milyen hülyén nézett volna ki ha csak ezt az egy szót írom ide! :)

Az oka pedig csak annyi, hogy erre a blogra is csak nagyon ritkán tudok írni. Oda utoljára azt hiszem 3 hónapja írt Laci. Én meg nem tudom mikor.... Szóval értelmetlennek tartottam. Elég ez is!

Nem lehet elegem ebből az egészből, megbeszélni nem lehet (miatta) ugyanis beszélni lehetetlen vele, se előre se hátra…..

Nincsen túl sok időm írni. De talán erről nem is kell. Csak egy kis tapasztalatot osztanák meg.

Nem tudtam címet adni ennek a bejegyzésemnek. Esetleg ha utólag eszembe jut valami, akkor majd adok neki.

Minél többet vagyok Vele, napról, napra jobban hiányzik!