Inkább én várok a buszomra, mert az nem vár meg engem.

Kora reggel talpon vagyok, a múlt képein merengek.

Nem enged el a hitelem, a földön tart lent örökre.

Ha nem tanulok a hibákból, itt húzhatom a körökre,

A strigulákat sorba, esőbe, nyáron, hóba.

Míg életfogytig tartó, büntetésem fel oldja!

(folyt. köv)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.