Nem tudtam címet adni ennek a bejegyzésemnek. Esetleg ha utólag eszembe jut valami, akkor majd adok neki.

Szóltak már, hogy régen írtam! Hát most megteszem. Van időm, mivel a pénteki munkámat lemondtam; így itthon lehetek a családdal (már akivel) és nem utolsó sorban többet láthatom Bettit!! Amúgy a munka jó, a suli rossz meg az idő is... Most úgy vagyok, hogy eléggé kiegyensúlyozottnak érzem magam. Igazából sokat nem tudok most írni. Csak még egyszer azt, -összefoglalás képpen- hogy jól érzem magam.

Szeretlek Kicsikém!

U.i.: Közben eszembe jutott egy címnek beillő idézet. Nyerges Attila könyvéből loptam, ő pedig Deák Billtől! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.