Nincsen túl sok időm írni. De talán erről nem is kell. Csak egy kis tapasztalatot osztanák meg.

Tegnap ért egy kis sértés -vagy nem is tudom hogyan írjam- Édesanyám még is feltudott vidítani a mosolyával.

A ma reggel nem éppen úgy jött össze ahogyan akartam, vagy ahogy kellett volna hogy jó legyen, a munkahelyemen az egyik munkatársam még is mosolygásra bírt azzal, hogy rám mosolygott!

Ha nézed az embereket az utcán, észreveheted hogy lefele görbül a szájuk. Ha van annyi 'lelkierőd' akkor mosolyogj rájuk akkor is ha neked sincsen éppen túl jó kedved. Lehet, hogy valaki/k nem fogják viszonozni, de egy próbát megér!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.