Régen jártam már erre fele. Sok minden is történt talán csak a töredéke amit itt leírok most...

Elcsesztem a félévemet nem gyengén és ezt nem 'köszönöm' senkinek sem -bár egyesek szerint kéne- de ha az 'egyesekkel' nem lehet ezt megbeszélni akkor nem lehet. Szóval vannak most kisebb-nagyobb 'megszorítások' vagy hogy is nevezzem és ezeknek a megszorításoknak vannak enyhébb, súlyosabb következményei. Persze ez az 'egyeseket' nem érdekli, de nem is kell. Meg vagyok én a szánalmuk nélkül és mosolygok kifelé. Nem érdekel, hogy mi lesz ennek a vége, nem akarom előre látni, hogy aztán nehogy jósnak nevezzenek. De remélem 'hepiend' lesz... Csak remélem, ugyanis egyenlőre nem alakulnak túl jól a dolgok, igaz az én hibámból. Mivel nem tudok senkivel sem találkozni, vagy csak igen ritkán, ezért a bajaim, gondjaim többsége magamba marad -itt meg azért mindent nem írhatok ki magamból, meg nem is tudok nagyon sűrűn ide kerülni- és aztán másokon csattan az ostor; előre is mindenkitől elnézést és köszönöm ha az 'ostor csattanása' után is mellettem maradnak.

Mindenkinek szebb hetet kívánok innen a magányból!

Szeretlek Kicsim! <3

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.