Nem értem néha az embereket! De tényleg nem...

Tegnap Bettiéknél voltam. Csak most jöttem rá, hogy tegnap kellett volna írnom. Így már nem olyan "frissek" az élmények....

Hazaértem végre! Igaz; már elmenni nem volt túlnagy kedvem!!!

Semmi sem marad örök. Legalább is remélem, hogy ez nem lesz örök!

Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy mit írjak. Lehet, hogy a "továbbon" túl semmi sem lesz??

Tegnap megígértem telefonon, hogy javítom a hibákat amit az előző bejegyzésemben elkövettem tudatlanságomban!

Az az igazság, hogy ideültem a monitor elé, beléptem a blogomba és most nem tudom, hogy mit írjak.....

Az igazság az, hogy most néztem a statisztika/látogatottság menüpont alatt a statisztikát (mily' meglepő) és hát eléggé elszomorító képet kaptam. Persze ez többek között nekem köszönhető..

Nem keresek erre rosszabbnál rosszabb kifogásokat, hogy mondjuk nincsen netem. Egyszerűen -és elhihetitek én is nagyon sajnálom- nem érek rá hogy blogoljak... :(

Régen 'jártam' már erre fele. Az igazat megvallva nagyon kedvem sem volt írni! Nem volt túlzotan jó az utóbbi pár napom...

Sem az augusztus vége sem a szeptember eleje nem sikerült valami jóra. De persze, hogy ne legyen annyira rossz, valami jó mindíg történik! :)

De teljes mértékben. Semmi sem jó; semmi sem tetszik; senki nem tud ma semmi jót sem tenni velem!

Ugyanis megint hazajöttem. Bár nem mintha olyan nagyon lett volna kedvem. Bár nem mintha lenne kedvem akár létezni is...

Mégpedig annyiban, hogy nem megyek el itthonról már úgy, hogy elérhetetlen leszek...

És sokadjára sem tudom miért nincsen ilyenkor semmihez sem kedvem...

Nagyon sok minden történt az utóbbi napokban. Sok jó és sok rossz. Nem tudom, hogy most mindent letudok e írni!? Majd meglátom... Hangulat egyenlőre a nulla alatt.. :(

Igen! Ez nem mese. És most már -elvileg- sulikezdésig nem megyek sehova. :)) És gyanúsan sulikezdéskor megyek suliba! :D

Megint nem leszek itthon, de most nem teljesen elzárva a világtól. Telefononelérhető leszek és remélem néha msn-en is.

Inkább én várok a buszomra, mert az nem vár meg engem.

Kora reggel talpon vagyok, a múlt képein merengek.

Nem enged el a hitelem, a földön tart lent örökre.

Ha nem tanulok a hibákból, itt húzhatom a körökre,

A strigulákat sorba, esőbe, nyáron, hóba.

Míg életfogytig tartó, büntetésem fel oldja!

(folyt. köv)

Szokták mondani. Hát ez most pont ez a kib*szott szitu.. Nem tudom miért működik minden fordítva? Jó lenne ha ezt valaki elmesélné nekem egyszer... Igyekeznék megérteni!!!

Mindíg jó, Veled megint jó volt! Csak azt nem szeretem, ha nem lehetek Veled! Már most nagyon hiányzol...

Hát végre újra itthon! Már el sem tudtam képzelni, hogy honnan jöttem el és hogy létezik egyáltalán még civilizáció. :) De amint a saját ágyamban aludtam, rájöttem, hogy igen; van civilizáció!!!

Hát tudod sosem gondoltam volna, hogy így ér véget egy barátság; pláne nem, hogy egy általad megbeszélhetetlen dolog miatt. Ami egyépként megbeszélhető lenne csak Te nem vagy hajlandó szembe állni velem...

Nem adtam értelmes címet ennek a bejegyzésnek.. Nem jutott semmi eszembe és most is csak azért írok mert nem tudok mást csinálni....